Tisztelt Olvasó!

Teljesség igénye nélkül szeretnék egy általános tájékoztatót adni azon felhasználók részére, akik éjjellátó berendezéseket használnak, de nem ismerik vagy esetleg csak sejtik a működési elvét ezen berendezéseknek.

Az éjjellátás elég régi vágya az emberiségnek. Az emberi szem az elektromágneses sugárzás spektrumának csak egy részét érzékeli, amit a látható fénynek nevezünk. Már az 1920-as évektől történtek kísérletek az infravörös sugarak segítségével az éjjellátás tekintetében. Először az infravörös sugarak hatására a fotókatódon elektronáram keletkezik, amelyből a látható fény jön létre. Ezt az átalakítást az elektrooptikai átalakító hajtja végre. Későbbiek folyamán EOP, IIT (Electrono Opticseskie Preobrazovatyelej, vagy Image Intensifiers Tube). Jelentése elektrooptikai átalakító illetve képintenzifikáló cső. Az első generációs EOP-ok hengeres alakú vákumcsőbe lettek kialakítva, a cső mellső felületére fémvegyület lett felgőzölve (fotókatód), amely az infravörös sugárzás hatására elektronokat bocsát ki. A hátsó felület pedig olyan foszfor vegyület, amely ezen elektronok becsapódására láthatóvá teszi a belépő információkat (TV-képernyő). Ahhoz, hogy ez a folyamat jó hatásfokú legyen, az elektronok áramlását irányítani kell, és erősíteni. Ehhez szükség van bizonyos nagyságrendű nagyfeszültségre, amit az EOP-ra meghatározott polaritással kell rákötni. Ahhoz, hogy a megfigyelni kívánt tárgy megjelenjen a képrenyőn, szükséges egy objektív rendszer, amit az EOP elé helyeznek. És ahhoz hogy megfelelően látni tudjuk az illető tárgyat, szükséges egy okulár. Az EOP-ok általában fordított állású képet adnak, tehát az okulárok kivitelezésénél arra kell törekedni, hogy egyenes állású kép keletkezzen a kilépő lencsén.

Nem szeretnék belebonyolódni a genreció különbségekbe, annyit azonban szeretnék megjegyezni, hogy amit idehaza a szakirodalomban és egymásközött használunk első generációs fogalomként, az az USA terminológia szerinte zéró generációs éjjelátó berendezésnek minősül.

Ezek után a hazai megfogalmazást figyelembe véve az első generációs készülékeket vizsgálva az éjszakai fényviszonyoktól függően elég csekély távolságokra lehet használni őket. A látás minőségén valamelyest lehet javítani, ha plusz fényforrást - pl. IR-illuminátor (infravető) - alkamazunk. Az éjjellátó berendezések kutatása során nagy ugrást jelentett az MCP (Microchanel Plate - mikrocsatornás üveglemez) feltalálása. A második generációs eszközök gyártása és használata ezek után rohamosan elterjedt. Ezekben a berendezésekben használt EOP-ok az MCP-vel lettek felépítve. Ezen MCP sokezer darab hajszálvékony üvegcsövek halmaza, amit összefognak egy fémfelülettel, és utána felszeletelik. Ezt az MCP-t a fotókatód és a képernyő közé helyezik. A külső térből a fotókatódra becsapódó fotonok hatására elektronáram indul az MCP felé. Mivel a száloptika elektronemitáló réteggel van bevonva, így az elektronok sokszorozását végzi el, ezáltal létrejön egy nagymértékű erősítés, ami a képernyőn a megjelenő kép fényerejét és minőségét befolyásolja. Az hogy milyen a kép minősége, nagyban meghatározza, hogy mennyi üvegcső van összefogva, és milyen átmérője van. Ennek a minőségnek a mértékegysége lp/mm. A cső erősítésének (gain) a mértékegysége mikroA/lm. Az első időszakban maximum 60000 üvegcsövet fogtak össze. Ma ez már nagyságrendekkel nagyobb, mivel a technológia lehetővé teszi. Az élettartamuk 1000-5000 üzemóráig változtak. Jelenlegi technológiát figyelembe véve 10-15 ezer üzemórát is garantálnak a gyártók. A harmadik generációs berendezéseknél nagy áttörést jelentett a gallium arzenid használata. Az ilyen fotókatóddal készített EOP-ok nagyobb távolságú észlelést tettek lehetővé kis fényviszonyok mellett is. Ezen EOP-ok hosszú élettartamát az teszi lehetővé, hogy ionmegkötő bevonattal veszik körül az MCP-t, valamint a szekunder ionkibocsátás megfékezésére az MCP és fotókatód között egy speciális üveglemez van.

Sok embert megtéveszt az, amikor egy haramdik generációs berendezés paramétereiről beszélnek vagy olvasnak, hogy az érzékenysége 1800 mikroA/lm. Ez az érték nem tükrözi az EOP tényleges adatát, mivel mérési eredményekkel van alátámasztva, hogy ez kb. csak a fele a tényleges értéknek, mert a szekunder ionkibocsátás megfékezésére beépített üveglemez illetve ionmegkötő bevonat ennyit csillapít. Mindezeket figyelembe véve egy 1800 mikroA/lm-es EOP-pal felépített berendezést ha összehasonlítunk egy generáció 2+-os XR-5-ös EOP-pal szerelt berendezéssel, aminek érzékenysége 800 mikroA/lm, nem látunk akkora különbséget, mint ami az árában jelentkezik.

A harmadik generációs EOP-okkal elkészített berendezéseknél nagyon sokan az érzékenységet és a felbontást tartják alapvető paraméternek, ami nagyon lényeges, de szinte mindenki figyelmen kívül hagyja az EOP-nak a zaját. Mint minden erősítő berendezésnek, ennek a berendezésnek is van zaja, ami nagy mértékben meghatározza a berendezés által biztosított kép minőségét. NAGYON LÉNYEGES!

Annyit érdemes még tudni az EOP-okról, hogy ezek a csövek alapból többféle nagyítással vagy kicsinyítéssel rendelkeznek Tehát ha ugyanazon nagyítással bíró objektívet eléteszünk két különbőző típusú EOP-nak, a berendezés más-más nagyítású lesz.

Ha valaki valamilyen hibát észlel, azért szíves elnézését kérem. Azt javítani fogom.

 

Köszönöm a figyelmét! Későbbiek folyamán ezt a részt még bővítem.