Gyártási technológiák

2. rész

 

 

A képerősítő csöveket a harmincas évek végén találták fel. Ez lényegében egy fotokatódból állt, amit nagyon közel helyeztek egy foszforeszkáló képernyőhöz egy kb. 2 mm párhuzamban. A képernyőt pozitív potenciálon tartották a fotokatóddal kapcsolatban, így a kibocsátott elektronok közvetlenül a képernyőbe csapódtak egyenes vonalakban. Egy ilyen rendszer egy torzításmentes képet hoz létre. Ezeknek a korai fotoelektromos sokszorozóknak az alkalmazásait többnyire a csillagászatra és a fényszögtörés mérésre szorítkozták. A modern gyártó technikák lehetővé teszik a hozzávetőleges 0.6 mm térközleséget a fotokatód és a képernyő között. A feszültség a képernyő és a katód között 5 kV-tól 16 kV-ig terjed. Ez a fajta képerősítő közelre fókuszáló típus és a fő előnye a másik típusokhoz képest egy közvetlen és torzításmentes kép.
Hogy lássuk a tárgyat egy csillagos estén egy képerősítővel a bemeneti fotokatódon kb. 10-31 lux-nak kell lenni a beérkező fénynek. Az emberi szem által kényelmes nézőpontból a képernyő kimeneti jellemzőjének olyan reagálásúnak kell lenni és olyan hullámhosszon (µm), amely közel van a szem csúcs reagálásához (0.50 µm – 0.55 µm) és a kimeneti fényerősségnél 10 és 40 Cd/m2 között van. Így a nyereség, ami a kép erősítőhöz szükséges hozzávetőleg 30x103. Egy ilyen követelmény, közelebbi kutatómunkához vezett, hogy előmozdítsák a második generációs kép erősítőket az ötvenes évek közepén. A hagyomáynos második generációs erősítő csőben, az erősítő állvány magában foglal egy fotokatódbemenet-felszínt , egy elektronlencse, és egy foszfor-néző képernyőt. A fény, ami a fotokatódra esik, elindítja az elektronok kibocsátását, amelyek felgyorsulnak a foszfor felé, sok ezer Voltos nagyfeszültség miatt, amelyek az elektronútvonalon keresztül jelennek meg. Ezeket az elektronokat összpontosítják a foszforképernyőn, tányérok elhajlása által, amik nagyfeszültséggel vannak megtámadva. A képernyő bombázásánálvisszakonvertálják a fénybe magasabb intenzitásokkal. A képe, amit így alakítottak, meg van fordítva, pont mint egy optikai lencsénél. Egy régebbi verzió egyetlen erősítő állványa csak 100 fényerősséget valósíthat meg. Mivel egy ilyen alacsony nyereség nem elegendő az éjszakai nézéshez, 3 ilyen állványt használnak sorban hajszáloptikai ablakkal, ami így eléri a 20.000-50.000 fényerőséget  (nem állítható). Ezt a fajta kép erősítőt lépcsőzetes kép erősítőként ismerik 1000 elektron nyereséggel és 900 V-os feszültséggel. Egy becsapódó elektron, ami üt egy anyagot, áthelyezi az enerigát elektronokba az anyagban, hogy ezek megszökhessenek a felszíntről. Egy vezetőben a kiszabadított másodlagos elektronok másik szabad elektronokkal vesztik el az ütközésben lévő energiáljuk nagy részét az anyagban. A félvezető-anyagok kevesebb szabad elektronnal képessé teszik a másodlagosabb elektronokat arra, hogy magukat kibocsássák. Emiatt az ok miatt, a hengeres mikrocsatorna belső felszíne (dynode szerkezet) úgy van megmunkálva, hogy félvezető felszíne legyen.
A folytonos kutatás az erősítő technológiában a mikroscsatorna tányér kifejlesztéséhez vezetett változó sikerrel a hetvenes években. A mikrocsatonratányér lehetségessé tette egyetlen erősítő állvány fényességnyereség növelését, legalább 100,000-ig, ami teljesen változó nem úgy, mint a korábbi erősítők. Egy mikrocsatornatányér sok aprő csatornaelektronosokszorozó, amit arra használhatnak, hogy felerősítsen egy elekronsugarat, ami térbeli információt tartalmaz. Mindegyik hengeres csatorna egyesíti a dínode-szerkezet funkcióját egy hagyományos fotosokszorozóban egy ellenálláslánc funkciójával, mai különválasztja a feszültségpotenciált a különállódynode-k között.
Mindegyik csatorna egy olan apró üvegcső, aminek a hossza 40-szer nagyobb a saját átmérőjénél. A csatorna belső felszíne félvezetőnek készült egy csökkentési eljáráson keresztül. Úgyhogy ez másodlagos elektronokat bocsát ki mikor becsapódnak oylan elsődleges elektronokkal, amiket egy elekromos térben gyorsítottak.
Az elektronok belépnek a sokszorozóba és becsapódnak a falba, hogy másodlagos elektronokat termeljenek, amiket tengelyszerűen gyorsítnak a csatorna mentén egy elektromos tér által, amit alkalmaztak az elektródák között. A kibocsátás átlós energiája azt okozzta, hogy eaz elektronok átszelik a csatornát, hogy megint a csaotrnafallal összeütközzenek és még több másodlagos elektronokat termeljenek. Ennek az eljárásnak a sokszori ismétlése a csatornán belül lehetővé teszi sok elektronnak a termelését, ami kijön a mikrocsatorna kilépési helyéről.
A csatorna egész haszna az alkalmazott feszültségtől függ a be-kibocsátás kapuin keresztül a csatorna hosszúság-űtmérő arányszámtól, a belső fal félvezető felszít típusától a másodlagos kibocsátás jellemzőinke ellenőrzésekor. Mivel a nyereség független a mikrocsatorna teljes méetétől, mindn dimenziót úgy mg lehet választani, hogy passzooljon az erősítő csőhöz anélkül, hogy megváltoztatnánk annak nyereségét.

Csatorna előállítás (gyártási technológiáknál még részletesebben van leírva)

A csatorna tányér gyártása hajszál optikai technikákon alapul. A nyersanyagok koaxiális üvegrudak, amikbe egy oldódó üveg-magot körülvesz egy oldhatatlan elektromosan viselkedő üvegbevonat, ami ólomösszetételeket tartalmaz.
Egy üvegalaprudat arra használnak, hogy egy szilárd üvegszálat nyerjen a vezető üvegből. Az alaprúd és üveg az operáció alatt együtt olvadnak egybe. Több köteg ilyen rostot együtt olvasztanak össze rendszeres sorokban. Újabb operációk csökkentik a rostok átmérőjét 12µm, ami igényelt a csatornatányérban. A sort aztán 0.5 mm vastagságúra vágják, ami a csatorna tányérnak megfelel és a képek élesek.
A szilárd üvegmagokat felmarják savban és a tányért felfűtik egy hidrogén légkörben, hogy csökkentse az ólomoxidokat az üvegben fémes ólomra. Ez a fémes ólom hozzávetőleg egy 10 nm mély bevonatot alakít ki mindegyik csatorna belső falán. Egy nichrome elektródát tesznek le a tányér minden oldalán, ami képessé teszi a feszültséget arra, hogy alkalmazható legyen minden csatornán. Egy tipikus csatornatányérnak 20 mm átmérője van és hozzávetőleg 2x106 csatornákat tartalmaz. Az ellenállás elektródák között 150-300 mega-ohm , és egy 1000-es elektronhaszonért az alkalmazott feszültségnek 900 V-nak kell lennie.
Egy becsapódó elektron, ami egy anyagba csapódik, áthelyezi az energiát elektronokba az anyagban. A félvezető-anyagok kevesebb szabad elektronnal képessé teszik a több másodlagos elektronokat arra, hogy kibocsássák magukat. Emiatt az ok miatt, a hengeres mikrocsatorna belső felszíne (dynode szerkezet) meg van munkálva, hogy a felszíne félvezető legyen.


Dynode anyagok

A gyakori dynode anyagok, amiket fotosokszorozó csövekben használnak a céziumok antimonide(CS3Sb), magnéziumoxid, és berilliumoxid. A fém oxid dyndoe felszíne egy aktivált alkáli fémmel van módosítva (mint pl Cézium = cesium), hogy csökkentse a felszíni potenciál gátat, engedélyszve a másodlagos elektronok egy hatékonyabb szökését a vákuumba.
Anyagokat, amiket negatív-elektron-azonosságként jellemeznek(NEA), fejlesztettek ki és használtak fel fotosokszorozóban mind dynodok, mind fotokatódok számára. Egy tipikus NEA másodlagos-kibocsátás-anyag gallium phosphide (GaP), aminek a felszínét céziummal kezelték (GaP:Cs). A felszíni akadályt csökkenti az elektropozitív céziumréteg és szalag hajlás így a vezető szalag ténylegesen a vákuumszint fölött terülhet el. Amikor egy elsődleges elektron hatással van egy NEA anyagra, másodlagos elektronokat generálnak az anyagon belül, melyek a vákuumba szöknek még akkor is, ha nekik alacsony energiájuk van. Az eredmény egy sokkal magasabb másodlagos-kibocsátás-arány, annál amit másik módszerekben valósítottak meg. Más félvezető-anyagokban a másodlagos kibocsátás étnylegesen nő a feszültség csökkenésével 500eV eneriga felett. Például a CS3Sb egy körülbelül 8:1 maximális másodlagos kibocsátást ér el 500 V-on. Ugyanannál az elsődleges feszültségnél, GaP:Cs-nek van egy 25:1 másodlagos kibocsátása, ami a feszültséggel lineárisan növekszik egy legalább 130:1 arányban.
Fotokatód anyagok
Az elsőre kifejlesztett fotosokszorozók egy ezüstőbl készült fotokatódot használtak fel, amelyet céziummal aktiváltak (AG-o-Cs). Ennek a fotokatódnak a kvantumhatékonysága 1%-os maximális reagálású hullámhosszon így az infravörös közeli válasza miatt 1.1µm körül van. A mai fotosokszorozók olyan fotokatódokat használnak, amik alkáli-antimonides anyagból készültek, mint Rb,-Cs,-Sb,K2CsSb,Na2KSb,Cs3Sb,Na2KSb:Cs, stb. Ezeknek a fotokatódoknak egy eléggé jó kvantumhatékonyságuk van, néha 20 százalékot is felülmúlnak a látható hullámhossztartományban. NEA típusú fotokatódok, amik GaAst:Cs és InGaAs:Cs használnak még magasabb kvantumhatékonysága a látható és infravörös közeli hullámhossztartományban. De ezek hajlamosak megrongálódni a fotoáram miatt és ezeket némileg nehéz gyártani.


Szál optika

Száloptika, amit gyakran használtak elektrosztatikus-összpontosító-csövektnél, megengedi a fénynek, hogy átutazzon anélkül, hogy virágozna (a terjesztő eljárás, ami akkor történik, amikor a fény sugárzik). A felbontóképesség így konzervált. Mióta a mikrocsatorna sor mint a kép erősítő, nem fordítja meg a képet, szál optikás csavarokat vagy invertereket használnak, hogy a képet meg lehessen fordítani, bármikor, amikor szükséges. A szálkötegek 180 fokkal el vannak csavarva, hogy meg tudják fordítani a képet.


Design filozófia

Két fajta mikrocsatornás erősítő csőtervek kerültek felhasználásra, mégpedig az ostyacső és az invertercső. A különbség köztük az elektronok fokuszálásában van a fotokatód és a csatorna tányér között.
Ostyacső. Az ostyacső a közelség-fókuszáló technikát használja, amiben a közeli térköz a két elektróda között korlátozza az elektronok oldalsó terjesztését, amíg azok belépnek majd elhagyják a csatornatányért. Ez azt jelenti, hogy jobb a felbontóképesség és az MCP csőnek lehet a hossza 6 mm-es is. De mikor ezt a fajta MCP-t használják az EOP-ok készítése során, a fordított állású kép miatt egy 180 fokos csavart szál optikás invertert igényel az EOP (twister cső).  Ez a szál optikai ablak visszafordítja azt a képet, amit egy objektív bemeneti lencse már megfordított. Az igény, hogy megfelelő felbontóképességet tartsanak fenn, körülbelül 0.1 mm-re korlátozza a térközt a fotokatód és a csatornatányér között. Ez 300-400 V-ra korlátozza a feszültséget ezek között az elemek között és így az elektronenergia a tányér bejáratánál körülbelül 300 eV-ig megy. Ezért aztán nem lehetséges, hogy lerakódjon egy alumínium hártya a csatornatányéron, hogy meghiúsítsa a zajfejlődés hatását a poitív-ionbombázás miatt. Ilyen hártya, ha biztosított, akadályként fog cselekedni és a fotokatódból bejövő elektronok, amiknek alacsony energiája van, képtelenek volnának, hogy belépjenek és áthatoljanak a mikrocsatornán. Tehát a zaj, amit a pozitív-ionbombázás okoz, körülbelül 20,000-ra korlátozza az ostyacső erősítését, miközben korlátozza a nyerséget. A fotokatód pozitív-ion-bombázása szintén csökkenti a cső élettartamát. Invertercső. Az invertercsőben az elektronokat, amik elhagyják a fotokatódot, elektrosztatikusan a mikrocsatornatányérra koncentráltatják. Aztán a közelség fókuszt használják a mikrocsatornatányér és a kimeneti képernyő között. Ez a fajta terv egy hosszú cső élettartamot biztosít magas képernyő-élességgel és jó képminőséggel.
Az elektronenergia a csatornalemezfelszínnél sokkal nagyobb, jellemzően 5,000 eV, de a tányérra való érkezés szöge a központtól a tányér éléig változik. Bármilyen ilyen eltérés a belépés szögében mindazonáltal különbséget okoz az elektronok behatolásában a tányérba,ami erdményez egy variációt mikrocsatornától mikrocsatornáig a másodlagos elektron számában, amiket a félvezető csatornafalak termelnek. Ez azt jelenti, hogy nemkívánatos eltérés van a nyereségben a képen, amit éppen erősítenek. Olyan elektronok, amik belépnek egy csatornába, ami majdnem párhuzamos a tengelyével, hosszabb útvonalon szeli át a csatornafalakat. Úgyhogy a másodlagos kibocsátást és a nyereséget is csökkentik. Ez a cső központjánál levő alacsony nyereség egy területével és egy az erősített képen lévő sötét hellyel végződik. A legkielégítőbb módnak, hogy megkerüljék a fenti problémát: be kell fedni a csatornák bejáratát az alumínium egy vékony filmjével. Ez szét fogja szórni a bejövő elektronokat miközben gyakorlatilag nekik adja a behatolás egy egyenletes elosztását a csatornákba, gyakorlatilag független a beesési szöggel. Mindazonáltal az alumíniumfilm egy kevés energiavesztést eredményez és a teljes észlelési hatékonyságot csökkenti körülbelül 5 százalékkal, ami még tűrhető. Egy körülbelül 10 kV nagyfeszültségű ellátás szükséges a fotokatód és a képernyő között és a feszültségcsapokat el kell osztani. A teljes áramkör ellátás egy kicsi PCB-en van kiépítve és össze van csomagolva ugyanazon a helyen a csővel. 2.7es erőforrás szükséges egy maximális 25mA működésnél. A nagyfeszültségű áramellátást úgy tervezik, hogy automatikus nyereségirányítást valósítson meg. Ezért a fotokatódot és a képernyőfeszültséget egy rögzített feszültségoszcillátorból és feszültségmultiplikátorból szerzik be. Ezen a hurkon keresztül észlelik és a visszacsatolási jelet arra használják, hogy befolyásoljon egy másik nagyfeszültségű oszcillátort, ami hajt egy második nagyfeszültségű multiplikátort a csatornatányér miatt . Így annak a csőnek a kimenete, ami automatikus haszonirányítást használ, fenntartják egy állandó 5cd/m2 képernyő-élesség felett, bemeneti megvilágításra való tekintet nélkül. Szorzáseljárás alatt gázt bocsátanak ki elektronbombázásnak eredményeképpen a mikrocsatornafalakon. A csövek azért elavultak, mivel több óra egy olyan képernyőélességgel, ami sokkal nagyobb, mint ez, volna normális operációban. Ez lehetővé teszi a gázok többségének a kibocsátását. Azután a csövet vákuumbelsővel pecsételik le. Az öregedő eljárás stabilizálja a csövet, miközben normális operáció alatt csökkenti a gáztalanítási arányt egy elhanyagolható szintre. Így az élettartam, amikor működik, meghaladja az 5000 órát, 10 cd/m2 képernyőélességnél.

Zaj
A mikrocsatornában a másodlagos kibocsátás és a foszfor képernyő elektronbombázása alatt , pozitív ionokat létrehoznak, amelyek a fotokatód felé mennek. A pozitív-ion-visszacsatolás zajt hoz létre és hajlik arra, hogy csökkentse a csőéletet. Valamint a csöveket nem működtethetik magas csatorna-tányér-nyereséggel. Az alumíniumtányér megakadályozza, hogy ezek a pozitív ionok elhagyják a csatorna-tányér-kimenetet. Az eredmény nagyobb cső-élettartamot jelent-kb. 5000 órát-  elhanyagolható változással a fotokatód érzékenységében és magas csatorna-tányér-nyereséget ad. Minden elsődleges fotoelektron, ami belép a tányérba, nem termel egyenlő számú másodlagos elektront. Ez a variáció egy JEL/ZAJ arányt eredményez a csatorna tányér kimeneténél, ami 4szerese a bemenetinek. Ez csökkenti a néző érzékenységet. A zaj vizuális hatása a kép szikrázása és a szikrázó kép alacsony megvilágításnál. Hogy minimalizálják ezt a zajhatást, a foszforképernyőt elég közel a csatornatányérhoz helyezik. Ez korlátozza az elektronsugár virágzását. Egy másik technika az, hogy növelni kell a kitartást a néző képernyőn, ami jól működik rögzített képeknél, de ha gyorsan változó képeknél használják, egy elkent képet ad.

Kép minőség
Képélességet a legkisebb kivitelezhető felbontáselem tekintetében mérnek. Az érdemnek ez az alakja meghatározza a legmagasabb észlelhető térbeli frekvenciát. Minél több, annál élesebb a kép. A térbeli frekvencia a változások száma sötétből fénybe és vissza a sötétbe egy egységtávolságban a kép felszíne fölött. A képminőség egy másik jelentős rendelkezése a modulációátvitel-funkció (MTF), melyik egy eredeti képben levő kontraszt aránya a kontraszthoz egy reprodukcióban a térbeli frekvencia funkciójaként. Egy másik fontos paraméter, ami lefokozza az invertercső képminőségét a tűpárnatorzítás, ami elektrosztatikusan koncentrált elektronokból ered, konkáv helyett. Emiatt a megismételt kép éle, úgy tűnik, hogy közelebb van a nézőhöz. Egy hossztól átmérőig aránya az összpontosító üreggel, a gombostű-párna-torzítást 14 százalékra lehet korlátozni

Használat
Csökkentett méret, súly, és javított mikrocsatorna csövek teljesítménye hagyományos lépcsőzetes csövekhez hasonlítva, képerősítőre alkalmas új alkalmazási területek nyitottak meg.  Ezek tartalmaznak katonai éjszakai binokuláris távcsöveket, head-mount binokulárokat(alkalmas éjszakai vezetésre) 1 faktorú optikai nagyítással, kézi csillagfényes teleszkóp 500gm-os súllyal(alkalmas közép tartományú fegyver látására), a zsebnézők általános biztonságáért és előerősítők hagyományos televíziós kamerákért. Képerősítőket el tudják zárni kevesebb, mint 1 µs időszakonként, miközben képessé teszi a felhasználót arra, hogy átlásson ködön, vagy a füstön. A technológia arra használ egy impulzuslézert, hogy ködön keresztül világítsa meg a célt. Az idő, amit az energiapulzus megkövetel,hogy utazzon, és a visszatérjen a céltól, függ a cél távolságától. Ha a képerősítő kapcsolója megfelelően szinkronizált, csak azt a fényt, amit visszatükröződik a célról, fogják észlelni. Mióta fényt, amit a célt kivéve visszatükröztek bármi másról, nem észlelnek, a rendszer képes áthatolni részben átlátszó akadályokon.

 

Bevezető

A Photek 12, 25, 40, 75, 150 mm aktív átmérőjű képerősítőket gyárt. A fotokatódok sora és az ablaki kimenet egy fantomszerű reagálás széles körű megjelenését teszi lehetővé azért hogy a sok elvárásnak megfeleljen. A rost-optikai kimenet biztosítja egy meghatározott kimenet gyújtóponti síkot és eredményes párosítást enged a CCD-knek és a lineáris képszenzoroknak. Az MCP alakzat variációi kielégíti az összes elvárást.


Fantomszerű reagálás és foszfor képernyő

Photek sokféle fotokatódot tud ajánlani köztük Solar, Blind, Bialkali, LNS20, S20. A foszforon belül vannak P11, P20, P24, P31, P43, P46 és P47.


Bemenő ablakok

Minden Photek erősítő sokféle bemenő ablak-anyaggal elérhető. Mint pl üveg, rostszál optikai, összeolvasztott kova és MgF2.


Felbontás

A képerősítő felbontása úgy csökken, ahogy az MCP-k száma nő. A moduláció átviteli funkció(MTF) méri a viszonylagos kimeneti kontrasztot, mint egy térbeli frekvencia funkciót, amikor egy megfelelő sáv minta kirajzolódik a tesztek alatt lévő cső által. Nincs nyereség a dióda képátalakítóknak MCP nélkül, de elérheti a magas MTF-et és egy 50 lp/mm felbontóképességet. Ezek optikai zsilipekként és hullámhossz átalakítókként hasznosak. 75 és 150 mm-es csöveket gyakran készítenek MCP-kel, amik 25 ezredmilliméter nagyok, és ez korlátozza a felbontóképességet 15 lp/mm-re. A mi 12 mm csöveink 5 ezredmilliméter pórusú MCP-kel van elkészítve, ami lehetővé teszi, hogy a korlátozás 50 lp/mm-re nőjön. Habár 25 és 40 mm-es csövek általában 10 ezredmilliméteres MCP-kel készülnek, amik 25 és 36 lp/mm felbontóképességet adnak. A fő impulzus magasság elosztását arra használják, hogy különbséget tegyen fotóesemények és elektronikus zaj között és a felbontás teljesítményét visszanyerheti megfelelő esemény-feldolgozási szoftverrel. A fotonszámláló-rendszerek tényleg megvalósíthatnak jó felbontást, amit csak a mikrocsatornatányér-pórusok mérete korlátoz(általában 10 ezredmilliméter)


Szabályszerűség és hiányosság

A szabályszerűtlenséget főleg az MCP-ben lévő eltérő nyereség okozza és ezt gyakran távolítják el digitalizálás által foton számláló alkalmazásokban, hogy a hiányosságok általában a száloptikában történnek és a csövek üvegbemenetei  és kimenetei nagyon tiszták.


Fényképészeti alkalmazások

Fényképészeti alkalmazásokban gyakori elhelyezni az EOP-ot úgy, hogy minden feszültséget megkap fotokatódot kivéve. Fontos, hogy a cső nem képez fény, amíg a fotokatód fel nincs kapcsolva, hogy fényképészeti felvételt csináljon. A mi filmcsöveinket 10 perces felvételnek teszik ki kapcsolatban az ASA 3000 filmmel.

 

Térre (Űrre) alkalmas és más speciális képerősítők

Photek különféle űrprojekttel érintett és tapasztalattal rendelkezik azon programok mechanikai és minőség biztosítási szempontjaival. Speciális keménységű szerkezeteket, házakat és űrbeépítési technikákat fejlesztettünk ki ezekre a projektekre.


Nyereség

A MCP feszültséget arra használják, hogy irányítsa a nyereséget, és mindegyik cső el van látva teszt adatokkal, ami a nyereséget az MCP feszültség funkciójaként mutatja. Photek rutinszerűen sokféle képerősítőt gyárt egy, kettő vagy három MCP-vel (szimpla és dupla vékonyságú) és sokféle alakzattal.  A Photek még közelség fotodiódákat is gyárt, ugyanezt a szerkezetet használva, de MCP nélkül.


Jel nagyság elosztás

Egyetlen MCP erősítőnek exponenciális jelnagyság elosztása van. Foton számláló képerősítőért a jelnagyság elosztást feldolgozás alatt mérik, hogy javítson a csatornatányéron gáztalanításkor.


Kapu/Elektronikus záródás

Sok felhasználó ezeket a csöveket gyors elektronikus zárásként használja. Egy feszültség pulzus alkalmazása a fotkatódban egy közelségfókuszt egy optikai blokkba fordít. A be/ki és a nyereség/veszteség aránya jellegzetesen nagyobb mint 1010. Csöveket egy olyan kicsi elzáró vezérlőegységgel látnak el, ami el fog fogadni, egy 5 Volt TTL pulzust hogy a csövet be vagy kikapcsolja kevesebb mint egy mikroszekundum alatt(a mp egy milliomod része) és a meglehetősen kifinomult egységek irányítást valósíthatnak meg lent néhány ns-ben. Gyors záró reagáláshoz általában szükséges a fotokatód vezetőképességét növelni átlátszó vezető alapozást használva vagy katód méret csökkentése által. A Photek mindkét típust gyártja. 25 mm erősítőket fel és le lehet kapcsolni 3 ns FWHM alatt ezeket a technikákat felhasználva, míg a 40 mm-es 12 ns FWHM-et értek el. Csöveket szintén módosíthatnak magas frekvencián, 100MHz felettit már elértek 25 mm-es speciális erősítővel.


Ultra-gyors zárás

Ultra-gyors zárás lehetséges vezető hálóalapozással. A velejáró írisz időt csökkenthetik 50 ps-re ezáltal a technika által, de nincsenek kereskedelmileg elérhető impulzusgenerátorok, amiket arra késztettek, hogy megvalósítsák ezt. Az elektromos kapcsolat a csőhöz szintén egy probléma. A mi MCP 40-25 és MCP12 elérhetőek stripline csatlakozókkal, ami lehetővé teszi az ultra-gyors zárást megfelelő áramellátással.

 

Mi az a rendszeradatlap?

A rendszeradatlap az egy olyan dokumentum, amibe belefoglaltatik a minőség a night vision rendszerben. Ez egy nagyon fontos dokumentum, mert biztosítja azt a night vision minőséget, amit a gyártó és a kereskedő biztosít.  Ha egy bizonyos rendszer mellett dönt, hasonlítsa össze a számokat ezen a papírlapon, hogy lássa melyik rendszer a jobb. A fogalmak, amikkel össze lehet hasonlítani őket: fényérzékenység, felbontás, a nyereség és a jel-zaj aránya. Magasabb szám jobb az összehasonlításhoz.
Mik a csövek hiányosságai és kis fekete pontjai?
Hiányosságok gyakoriak minden képerősítő csövekben. Képcsövek soha, ismétlem soha sem tökéletesek és minden csőnek lesz valamilyen szinten hibája. Minél kevesebb a hiba, annál nagyobb a minőség és emiatt az ár is. Fontos, hogy megállapítsuk, hogy a kis fekete pontok lehetnek láthatóak a night vision készülékek tesztelése során. Emiatt az esetek többségében az ön terméke lehet ezen hiányosságok valamelyike. Így ön soha sem lesz vak a fekete pontok által, ez csak a folyamat része. Tehát a kép minősége és a látás jó lesz. Az európai szabvány szerint az az EOP ami két fekete pontot (spot) tartalmaz, még első osztályúnak tekintendő.

 

Milyen messzire tudsz látni egy night vision készülékkel?

Sok minden befolyásolhatja a távolságot, amit egy night vision készülékkel lehet látni. Először is mit szeretne nézni?
1)Minél nagyobb a tárgy annál jobban lehet látni
2)Részleteket szeretne látni(megbecsülés sorozat) vagy valami konkrétat keres?
3)Minél nagyobb a körülvevő fény(csillagfény, holdfény, vagy infrafény) annál jobb és annál közelebb lát.
4)Ha egy nyitott területen keresztül néz Generáció I-gyel látni fogja a csűrt vagy a házot ami 400-500 méterre van (holdfénynél).
5)Ha egy nyitott területen keresztül néz Generációs 2,2+, acsűrt meg a házat 500-700 méterről is látni fogja (holdfénynél).
6)Ha ugyanezt teszi egy Generációs 3mal hold nélkül láthatja a csűrt meg a házat 700-1000 méterről is (holdfénynél).

 

Mik az átlagos night vision kifejezések definíciói?

NYERESÉG- Ahányszor egy night vision készülék kiterjeszti a fénybemenetet. Gyakran mérik cső vagy rendszer nyereséggel. Értéke általában tízezrekben mérhető. US katonai képcsövek általában 12000 és 65000 között működnek. A mienk általában 65000 körül üzemel, habár ne feledje, hogy minden résznek megvan a saját egyedi aránya, amit a rendszeradatlapban megtalál, amikor megvásárolja.
VONAL PÁROK- Vagyis vonal párok per milliméter (lp/mm). Ez a felbontás mértékegysége. Minél nagyobb a vonal pár, annál jobb a felbontás. A legjobb csöveknek általában 64+ vonal párja van. Generáció 3 részeknek tipikusan 55 és 64 között van vonal párja és ez egy fontos befolyásolója az árnak. A mi egységeink  minimum 64 vonal páron működnek, de ez is egy alanya minden egyes egység egyedi következménye a renszeradatlapon belül .
FÉNYÉRZÉKENYSÉG- másnéven photokatód érzékenység (µA/lm). Ez a fotokatód egy képessége, hogy elektromos válaszokat képezzen amikor fény hullámoknak(fotonoknak) van kitéve. Minél magasabb az érték annál jobb ez a képesség, hogy látható képet készítsen sötétebb körülmények között.  A jó kiterjedés 1350től 2000ig van, a mi eszközeink kiterjedése 1700 és 1900 között vannak.
FELBONTÁS-A képerősítő vagy a night vision készülékek képessége , hogy kiemelje a tárgyakat, amik közel vannak egymáshoz vonal párok per milliméterben mérjük (lp/mm). Van különbség a rendszer felbontás és a képerősítő felbontása között.  Rendszer felbontást befolyásolhat az objektív változása vagy az okulár optikája, vagy ha hozzáadunk nagyító lencséket. A képerősítő felbontás változatlan marad. A rendszer felbontás nagyon fontos, ha a rendszer minőségét akarjuk meghatározni.  A mi legalacsonyabb elfogadható felbontásunk 64 az öné soha nem lesz ilyen alacsony.
JEL/ZAJ ARÁNY-A képcső alacsony fényű felbontás. Minél nagyobb ez az arány, annál jobb a cső képessége, hogy visszaadja a tárgyakat jó kontraszttal alacsony fénykörülmények alatt.  Ez a képerősítő teljesítményének a legjobb indikátora. Általában a mienk 22-29 között vannak, ami elég kiemelkedő. Az átlag 16-22 között mozog.